-Szeretlek - suttogja és magához ölel mire én beszívom az illatát
-Én is téged - felelem a könnyeimmel küszködve tudva hogy amit most teszünk tilos.
*
bele gondoltál már abba milyen ha a szüleid döntik el mi lesz az életeddel? Szerelmek, iskolák, a jövőd. De mi van akkor ha nem az a lány lett belőled amit ők elképzeltek. Hogy küzdesz meg az élni vágyással és a megfelelési kényszerrel? Hallgasd meg a történetem és elmondom én hogyan tettem.
A nevem Jane. Jane-Ann Holloway mindenem meg van amire egy mai fiatal lány vágyik. Sok barát elképesztően laza szülők és egy tökéletes FIÚ csupa nagy betűvel de ez mind csak látszat. De ahhoz hogy megértsd a történetem kezdhetném az elején
-Anya hagyjál már ezzel a hülyeséggel. -nyafogom amikor már sokadszorra ugyan azt a témát feszegeti
-De szívem - simít végig hosszú barna hajamon - Jacob egy helyes és kedves fiú. - Na igen. Jacob Smith a szüleim számára maga a tökéletesség.
Nem mondhatom azt hogy nem jóképű. Magas és izmos teste csak úgy vonzotta a lányok tekintetét éppen ez volt az ok a nagyképűségére és ahogy teltek az évek egyre kevesebb esélyt láttam arra hogy köztünk akármi más lenne szimpla barátságnál. Mára ez a barátság is csak köszönő viszonnyá alakult ő éli a kis tökéletes életét míg én csak túl élem az enyémet. Idegesen felpattanok és a doboz cigarettáért nyúlok kiülök a teraszra és meggyújtom. A nikotin megváltásként árad szét a testemben. Sokáig viaskodtunk anyával míg végre betökélte és itthon is rá gyújthatok. Mélyet szippantva Mentolos cigarettámba anyám hangját hallom a háttérből
-Tudod..-kezdi - gondolkodtam. Mit szolnál ha rendeznénk egy kisebb bulit a hétvégén? Nem sok ember de Jacobékat is elhívnánk. - Hátra se nézek és az áprilisi jó időnek köszönhetően a napszemüvegem takarása alatt meg forgatom a szemem majd megvonom a vállam
-Csak ha Katie is jöhet - felelem mire anya fellelkesedve telefonálgatni kezd. Előhúzom rosegold árnyalatú telefonomat majd felcsörgetem a legjobb barátnőmet.
-Szia Drágám - csendül fel a hangja a vonal végéről
-Anyám bulit rendez hogy összehozzon Jacobbal- felelem köszönés nélkül
-tíz perc -hallom a vonal végéről majd leteszi. Katie az életem egyik fő pontja mindig velem van amikor csak kell. Magas és gyönyörű lány. Ében fekete haja szépen hullámosan hullik a vállára kék szemébe mindig mosolygósan csillog.
-Most mégis mit csináljak? -sóhajtom végig terülve az ágyamon mikor már Katievel a szobámba beszélgetünk
-Szerintem.. Gyerünk el és nézzünk magunknak a bulira valami jó ruhát -Rángat fel és kihúz a házból. Kis városban élünk semmi nincsen messze egymástól így tíz perc séta után oda is értünk. Szokásukhoz híven Jacobek is ott töltötték a drága idejüket. - Jane.. tudod valamit elakarok mondani neked.. -kezdi mikor észre veszi hogy Jacob és a haverja Zack megindulnak felénk. Mikor oda érnek Zack félős csókot nyom a barátnőm szájára -Össze jöttem Zackkel - feleli örömittasan. Zack Jake legjobb barátja volt és a magasságán kívül Katie szöges ellentéte. Szőke haj barna szem.
-Jézusom srácok. Nagyon örülök nektek - válaszolok őszinte mosollyal majd a tekintetem Jacobra vándorol
-Szia - üdvözöl egy piszkosan sármos mosollyal
-Szia - felelem mosolyogva
-Szóval bulizunk.
-Úgy néz ki -nevetem el kínosan magam
-Ígérd meg hogy az első tánc az enyém -kacsint majd elindul be felé a plázába mi pedig követjük
-Szar az egész - toporzékolok mire a sokadik ruha után se találom meg azt ami az igazi lenne
-Mit szolnál ehhez? -Nyújt felém Jack egy rövid fekete ruhát ami kellőképpen egyszerű mégis a mell alatti háló rész különlegessé teszi. Elveszem majd felpróbálom sokáig nézem magam a tükör előtt alacsony termetemnek köszönhetően comb középig ér és bár nem vagyok kis mell bőséggel megáldva pont annyit mutat amennyit kell.
-Na mi van már - hallom barátnőm türelmetlen hangját a függöny túl oldaláról kilépek és körbe fordulok a társaságom előtt
-Gyönyörű vagy - néz végig rajtam Jacob
*
Sose szerettem részt venni azokon a bulikon amiket anyám szervez de mivel más választásom nem volt így ki megyek az udvarra és köszöntöm az érkező ember tömeget míg azon kapom magamat hogy várom, hogy meg érkezzen Ő. Óráknak tűnő várakozás és unalmasabbnál unalmasabb kérdések után meg jelenik. Jacob a szüleivel érkezik Fehér inget és a hanyagságát tükröző szakadt farmert visel. Látom hogy anyám oda megy és köszönti őket míg én sarkon fordulva a mosdóba sietek. A tükörbe nézve mély levegő vételek közepette próbálok megnyugodni.
-Minden rendben? -kérdezi egy hang mögöttem én pedig ijedten meg fordulok
-Neked nem tanítottak meg hogy kopogni kell mielőtt bejössz? -Förmedek rá Jacobra miközben a térdem meg remeg. Jacob mosolyog és szemével fürkészi nincs e valami bajom
-Kopogtam. Csak senki nem válaszolt, hogy foglalt -mosolyog - de most ha megbocsájtasz. pisilnem kell. -Lábam földbe gyökerezik tekintetem végig vándorol egész testén. -Vagy maradhatsz is ha gondolod -neveti el magát én pedig kínosan megindulok az ajtó felé mire elkapja a kezem -Remélem -kezdi és lehúzza a nadrágján a sliccet - Táncolni fogsz velem - Utoljára végig nézek rajta majd kisétálok a mosdóból
Átvágok a tömegen majd az asztalon lévő egyik legerősebb ital után nyúlok pohárba öntöm majd mélyen bele kortyolok az alkohol hatására a szemem könnybe lábad a torkom égni kezd. fejemet megrázva hátat fordítok hogy meg keressem barátnőmet végig nézek a tömegen és a tekintetem megint meg akad rajta. Engem néz. Néz és sármos mosolyával le vesz a lábáról. Nagyon jól tudja mit csinál és hogyan csinálja -Jane ez nem te vagy- hallom a hangot a fejembe de ezzel nem törődve a lábam át veszi az irányítást. Megindulok felé mire ő is felém veszi az irányt összetalálkozva egy szót sem szólunk csak fürkésszük egymás tekintetét körülöttem megszűnik a külvilág és csak a mogyoró barna szemeire öszpontosítok végtelennek tűnő perceknek tűnik míg álltunk szótlanul végül ő töri meg a csendet
-Nagyon szép vagy Jane-Ann. -Átkarolja a derekamat én pedig a nyaka köré fonom a kezeimet és lassan mozogni kezdünk a zene ritmusára kissé hátra hajolva újra a szemembe néz majd tekintete le siklik a számra magamra se ismerve közelebb hajolok hozzá és ajkaimat az övére tapasztom. Csókja jobban hat rám mint bármelyik alkohol megrészegedve érzem magam és egyre mohóbban kívánom mézédes ajkait szétválva egymástól a tekintettem anya büszke tekintetével találkozik.
*
-Ezt nem mondod komolyan Janie - Fakad ki Max és meggyújtja méz illatú zöld cigarettáját
-Nem értem mi bajod ezzel az egész dologgal. - Veszem el tőle a jointot és mélyet bele szívok. Végig nézek a talpig feketébe öltözött lelki társamon és nagyot sóhajtok
-Nem hozzád való. Összefogja törni a szívedet. Én csak nem akarom hogy szenvedj. Ő tipikusan az a menő fiú aki nem áll le csak úgy minden hátsó szándék nélkül olyan emberekkel mint mi. Csak le akar fektetni
-Maximilian. Nem mondhatod meg nekem kivel lehetek és mit csinálhatok - lábad könnybe a szemem majd a szám szárazsága miatt nyelvemet végig csúsztatom az ajkaimon
-Janie - kezdi lassan és bódult szemmel keresi a tekintetem - Te is tudod hogy nem szeretnék neked semmi rosszat. Én csak a te javadat szeretném csak nem akarom hogy szenvedj. - Oda hajolok hozzá és csókot hintek az arcára majd hátat fordítva ott hagyom. Hallom a hátam mögül a nevemen szólítgat de csak megyek tovább. Haza érve megmosom az arcomat és az életmentő szem cseppemet a vérben ázott szemeimbe csepegtetem. Ki lépve a szobámból magamra erőltetek egy mosolyt és üdvözlöm a nappaliban lévő szerelmemet és a családját
-Sandra néni John bácsi puszilkodok le Jacob szüleivel majd egy szelíd csókot lehelek Jake szájára az ajkait ízlelgetve furán néz rám de én ezzel mit sem törődve magam elé veszem a pogácsával megtöltött tálat és enyhíteni kezdem farkas éhségemet
-Én már azt is elterveztem hol lesz az esküvő helyszíne - folytatja az érkezésemre abba hagyott beszélgetést Sandra néni kinek a kijelentésemre félre nyelek és vad köhögő rohamba kezdek
-Milyen esküvő? -kérdezem már már szóhoz jutva
-Hát a tiétek szívem -simít végig anyám a karomon és szóhoz sem jutva lefehéredett arccal hallgatom ahogy eltervezik az életemet. Elnézést kérve felállok és és kiülők a teraszra a nikotin szét árad a tüdőmbe a nem tetszést jelző hangra hátra fordulok Jacob áll az ajtó keretnek támaszkodva és a tekintetem keresi bele nézek a szemeibe és kifújom a füstöt
-Miért kell cigarettáznod? - kérdezi és a kezem után nyúl mire én automatikusan arrébb húzom a cigit
-Velem jár. Ha nem tetszik én se tetszek - felelem nemes egyszerűséggel mire ő megrázza a fejét és megpuszilja a homlokom
-Téged nem zavar? Eltervezik az életünk. -sóhajtom mire ő mellém ül és átkarol a fejemet a vállára hajtom nem szól semmit csak néz maga elé
-Kérdezhetek valamit? - kérdezi pár perc csend után
-Nem. -felelem komolyan. - Itt kell ülnöd és csendbe kell lenned. -Elneveti magát mire komolyan a szemembe néz
-Nem igazán tudom hogy kezdjek bele.. de.. ahh -makogja- Volt már.. voltál már együtt fiúval?
*visszaemlékezés*
Fejem egyre bódultabb és a szám egyre jobban szárad mosolygok a semmin és úgy érzem a világon semmi baj nem történik ott ül ő velem szemben.
Fekete szeme csak úgy ég a testemen és az indulataim nem bírnak magukkal
-Rossz fiú vagy te Edward -felelem nevetve és csókot hintek az arcára Edward magas és karakteres arcú fiú idősebb kora csak még vonzóbbá teszi
csókokkal kezd el kényeztetni és kezd megszabadulni a zavaró tényezőkként lévő ruhadarabjaimtól mikor az utolsó ruha darab is a kocsi padlóján landol lassan belém hatol mire a tompa fájdalomtól felsikoltok kényeztetni kezd még a fájdalom múlni kezd és átadom magam a gyönyörnek
*visszaemlékezés vége*
-Nem. Nem voltam még senkivel -hazudom nemes egyszerűséggel mire ő halk sóhajjal magához fordít és megcsókol felállítom és kézen fogva a szobám felé húzom lelököm az ágyra és ráülve újra csókolózni kezdünk csókolózásunk hevébe a nadrágja öve felé nyúlok mire megállítja a kezemet én pedig kérdőn nézek rá és lemászok az öléből
-Janie..-kezdi - Nem akarom hogy csak így megtörténjen. Azt akarom hogy emlékezetes legyen -Bele túrok a hajamba és leülök mellé
-Elég szar hogy jobban akarom mint te
-Ez nem így van. Akarlak. jobban mint gondolnád
-Akkor? -vágok a szavába
-Csak.. nem így. Nem most. Jane azt akarom, hogy tökéletes legyen, hogy megmaradjon -Feláll és sétálgatni kezd a szobába nézi az asztalom feletti képeket majd elidőzve egyen sóhajtva meg rázza a fejét. -Ez a Max fura egy srác.
-Fejezzétek már be az istenit! -Fakadok ki - Értem én. Nem bírjátok egymást. Te menő fiú vagy ő inkább fura. De hozzám tartozik a barátom és kérlek szépen ne akarj meg változtatni mert az nem én lennék. Érted?
-Baba.. nyugi minden oké -szoros ölelésbe fog. Szeretem Jacket. Szeretnem kell Jacket így lessz a legjobb mindenkinek. Végre ha csak látszatra is anya tökéletes lánya lehetek aki mellett a tökéletes él sportoló helyes fiú van akiért a lányok epekednek a suliban. A suliban ahol nem fogják megérteni hogy a nagy Jacob Smith miért állt le egy olyan füves senkivel mint én.
-Én is téged - felelem a könnyeimmel küszködve tudva hogy amit most teszünk tilos.
*
bele gondoltál már abba milyen ha a szüleid döntik el mi lesz az életeddel? Szerelmek, iskolák, a jövőd. De mi van akkor ha nem az a lány lett belőled amit ők elképzeltek. Hogy küzdesz meg az élni vágyással és a megfelelési kényszerrel? Hallgasd meg a történetem és elmondom én hogyan tettem.
A nevem Jane. Jane-Ann Holloway mindenem meg van amire egy mai fiatal lány vágyik. Sok barát elképesztően laza szülők és egy tökéletes FIÚ csupa nagy betűvel de ez mind csak látszat. De ahhoz hogy megértsd a történetem kezdhetném az elején
-Anya hagyjál már ezzel a hülyeséggel. -nyafogom amikor már sokadszorra ugyan azt a témát feszegeti
-De szívem - simít végig hosszú barna hajamon - Jacob egy helyes és kedves fiú. - Na igen. Jacob Smith a szüleim számára maga a tökéletesség.
Nem mondhatom azt hogy nem jóképű. Magas és izmos teste csak úgy vonzotta a lányok tekintetét éppen ez volt az ok a nagyképűségére és ahogy teltek az évek egyre kevesebb esélyt láttam arra hogy köztünk akármi más lenne szimpla barátságnál. Mára ez a barátság is csak köszönő viszonnyá alakult ő éli a kis tökéletes életét míg én csak túl élem az enyémet. Idegesen felpattanok és a doboz cigarettáért nyúlok kiülök a teraszra és meggyújtom. A nikotin megváltásként árad szét a testemben. Sokáig viaskodtunk anyával míg végre betökélte és itthon is rá gyújthatok. Mélyet szippantva Mentolos cigarettámba anyám hangját hallom a háttérből
-Tudod..-kezdi - gondolkodtam. Mit szolnál ha rendeznénk egy kisebb bulit a hétvégén? Nem sok ember de Jacobékat is elhívnánk. - Hátra se nézek és az áprilisi jó időnek köszönhetően a napszemüvegem takarása alatt meg forgatom a szemem majd megvonom a vállam
-Csak ha Katie is jöhet - felelem mire anya fellelkesedve telefonálgatni kezd. Előhúzom rosegold árnyalatú telefonomat majd felcsörgetem a legjobb barátnőmet.
-Szia Drágám - csendül fel a hangja a vonal végéről
-Anyám bulit rendez hogy összehozzon Jacobbal- felelem köszönés nélkül
-tíz perc -hallom a vonal végéről majd leteszi. Katie az életem egyik fő pontja mindig velem van amikor csak kell. Magas és gyönyörű lány. Ében fekete haja szépen hullámosan hullik a vállára kék szemébe mindig mosolygósan csillog.
-Most mégis mit csináljak? -sóhajtom végig terülve az ágyamon mikor már Katievel a szobámba beszélgetünk
-Szerintem.. Gyerünk el és nézzünk magunknak a bulira valami jó ruhát -Rángat fel és kihúz a házból. Kis városban élünk semmi nincsen messze egymástól így tíz perc séta után oda is értünk. Szokásukhoz híven Jacobek is ott töltötték a drága idejüket. - Jane.. tudod valamit elakarok mondani neked.. -kezdi mikor észre veszi hogy Jacob és a haverja Zack megindulnak felénk. Mikor oda érnek Zack félős csókot nyom a barátnőm szájára -Össze jöttem Zackkel - feleli örömittasan. Zack Jake legjobb barátja volt és a magasságán kívül Katie szöges ellentéte. Szőke haj barna szem.
-Jézusom srácok. Nagyon örülök nektek - válaszolok őszinte mosollyal majd a tekintetem Jacobra vándorol
-Szia - üdvözöl egy piszkosan sármos mosollyal
-Szia - felelem mosolyogva
-Szóval bulizunk.
-Úgy néz ki -nevetem el kínosan magam
-Ígérd meg hogy az első tánc az enyém -kacsint majd elindul be felé a plázába mi pedig követjük
-Szar az egész - toporzékolok mire a sokadik ruha után se találom meg azt ami az igazi lenne
-Mit szolnál ehhez? -Nyújt felém Jack egy rövid fekete ruhát ami kellőképpen egyszerű mégis a mell alatti háló rész különlegessé teszi. Elveszem majd felpróbálom sokáig nézem magam a tükör előtt alacsony termetemnek köszönhetően comb középig ér és bár nem vagyok kis mell bőséggel megáldva pont annyit mutat amennyit kell.
-Na mi van már - hallom barátnőm türelmetlen hangját a függöny túl oldaláról kilépek és körbe fordulok a társaságom előtt
-Gyönyörű vagy - néz végig rajtam Jacob
*
Sose szerettem részt venni azokon a bulikon amiket anyám szervez de mivel más választásom nem volt így ki megyek az udvarra és köszöntöm az érkező ember tömeget míg azon kapom magamat hogy várom, hogy meg érkezzen Ő. Óráknak tűnő várakozás és unalmasabbnál unalmasabb kérdések után meg jelenik. Jacob a szüleivel érkezik Fehér inget és a hanyagságát tükröző szakadt farmert visel. Látom hogy anyám oda megy és köszönti őket míg én sarkon fordulva a mosdóba sietek. A tükörbe nézve mély levegő vételek közepette próbálok megnyugodni.
-Minden rendben? -kérdezi egy hang mögöttem én pedig ijedten meg fordulok
-Neked nem tanítottak meg hogy kopogni kell mielőtt bejössz? -Förmedek rá Jacobra miközben a térdem meg remeg. Jacob mosolyog és szemével fürkészi nincs e valami bajom
-Kopogtam. Csak senki nem válaszolt, hogy foglalt -mosolyog - de most ha megbocsájtasz. pisilnem kell. -Lábam földbe gyökerezik tekintetem végig vándorol egész testén. -Vagy maradhatsz is ha gondolod -neveti el magát én pedig kínosan megindulok az ajtó felé mire elkapja a kezem -Remélem -kezdi és lehúzza a nadrágján a sliccet - Táncolni fogsz velem - Utoljára végig nézek rajta majd kisétálok a mosdóból
Átvágok a tömegen majd az asztalon lévő egyik legerősebb ital után nyúlok pohárba öntöm majd mélyen bele kortyolok az alkohol hatására a szemem könnybe lábad a torkom égni kezd. fejemet megrázva hátat fordítok hogy meg keressem barátnőmet végig nézek a tömegen és a tekintetem megint meg akad rajta. Engem néz. Néz és sármos mosolyával le vesz a lábáról. Nagyon jól tudja mit csinál és hogyan csinálja -Jane ez nem te vagy- hallom a hangot a fejembe de ezzel nem törődve a lábam át veszi az irányítást. Megindulok felé mire ő is felém veszi az irányt összetalálkozva egy szót sem szólunk csak fürkésszük egymás tekintetét körülöttem megszűnik a külvilág és csak a mogyoró barna szemeire öszpontosítok végtelennek tűnő perceknek tűnik míg álltunk szótlanul végül ő töri meg a csendet
-Nagyon szép vagy Jane-Ann. -Átkarolja a derekamat én pedig a nyaka köré fonom a kezeimet és lassan mozogni kezdünk a zene ritmusára kissé hátra hajolva újra a szemembe néz majd tekintete le siklik a számra magamra se ismerve közelebb hajolok hozzá és ajkaimat az övére tapasztom. Csókja jobban hat rám mint bármelyik alkohol megrészegedve érzem magam és egyre mohóbban kívánom mézédes ajkait szétválva egymástól a tekintettem anya büszke tekintetével találkozik.
*
-Ezt nem mondod komolyan Janie - Fakad ki Max és meggyújtja méz illatú zöld cigarettáját
-Nem értem mi bajod ezzel az egész dologgal. - Veszem el tőle a jointot és mélyet bele szívok. Végig nézek a talpig feketébe öltözött lelki társamon és nagyot sóhajtok
-Nem hozzád való. Összefogja törni a szívedet. Én csak nem akarom hogy szenvedj. Ő tipikusan az a menő fiú aki nem áll le csak úgy minden hátsó szándék nélkül olyan emberekkel mint mi. Csak le akar fektetni
-Maximilian. Nem mondhatod meg nekem kivel lehetek és mit csinálhatok - lábad könnybe a szemem majd a szám szárazsága miatt nyelvemet végig csúsztatom az ajkaimon
-Janie - kezdi lassan és bódult szemmel keresi a tekintetem - Te is tudod hogy nem szeretnék neked semmi rosszat. Én csak a te javadat szeretném csak nem akarom hogy szenvedj. - Oda hajolok hozzá és csókot hintek az arcára majd hátat fordítva ott hagyom. Hallom a hátam mögül a nevemen szólítgat de csak megyek tovább. Haza érve megmosom az arcomat és az életmentő szem cseppemet a vérben ázott szemeimbe csepegtetem. Ki lépve a szobámból magamra erőltetek egy mosolyt és üdvözlöm a nappaliban lévő szerelmemet és a családját
-Sandra néni John bácsi puszilkodok le Jacob szüleivel majd egy szelíd csókot lehelek Jake szájára az ajkait ízlelgetve furán néz rám de én ezzel mit sem törődve magam elé veszem a pogácsával megtöltött tálat és enyhíteni kezdem farkas éhségemet
-Én már azt is elterveztem hol lesz az esküvő helyszíne - folytatja az érkezésemre abba hagyott beszélgetést Sandra néni kinek a kijelentésemre félre nyelek és vad köhögő rohamba kezdek
-Milyen esküvő? -kérdezem már már szóhoz jutva
-Hát a tiétek szívem -simít végig anyám a karomon és szóhoz sem jutva lefehéredett arccal hallgatom ahogy eltervezik az életemet. Elnézést kérve felállok és és kiülők a teraszra a nikotin szét árad a tüdőmbe a nem tetszést jelző hangra hátra fordulok Jacob áll az ajtó keretnek támaszkodva és a tekintetem keresi bele nézek a szemeibe és kifújom a füstöt
-Miért kell cigarettáznod? - kérdezi és a kezem után nyúl mire én automatikusan arrébb húzom a cigit
-Velem jár. Ha nem tetszik én se tetszek - felelem nemes egyszerűséggel mire ő megrázza a fejét és megpuszilja a homlokom
-Téged nem zavar? Eltervezik az életünk. -sóhajtom mire ő mellém ül és átkarol a fejemet a vállára hajtom nem szól semmit csak néz maga elé
-Kérdezhetek valamit? - kérdezi pár perc csend után
-Nem. -felelem komolyan. - Itt kell ülnöd és csendbe kell lenned. -Elneveti magát mire komolyan a szemembe néz
-Nem igazán tudom hogy kezdjek bele.. de.. ahh -makogja- Volt már.. voltál már együtt fiúval?
*visszaemlékezés*
Fejem egyre bódultabb és a szám egyre jobban szárad mosolygok a semmin és úgy érzem a világon semmi baj nem történik ott ül ő velem szemben.
Fekete szeme csak úgy ég a testemen és az indulataim nem bírnak magukkal
-Rossz fiú vagy te Edward -felelem nevetve és csókot hintek az arcára Edward magas és karakteres arcú fiú idősebb kora csak még vonzóbbá teszi
csókokkal kezd el kényeztetni és kezd megszabadulni a zavaró tényezőkként lévő ruhadarabjaimtól mikor az utolsó ruha darab is a kocsi padlóján landol lassan belém hatol mire a tompa fájdalomtól felsikoltok kényeztetni kezd még a fájdalom múlni kezd és átadom magam a gyönyörnek
*visszaemlékezés vége*
-Nem. Nem voltam még senkivel -hazudom nemes egyszerűséggel mire ő halk sóhajjal magához fordít és megcsókol felállítom és kézen fogva a szobám felé húzom lelököm az ágyra és ráülve újra csókolózni kezdünk csókolózásunk hevébe a nadrágja öve felé nyúlok mire megállítja a kezemet én pedig kérdőn nézek rá és lemászok az öléből
-Janie..-kezdi - Nem akarom hogy csak így megtörténjen. Azt akarom hogy emlékezetes legyen -Bele túrok a hajamba és leülök mellé
-Elég szar hogy jobban akarom mint te
-Ez nem így van. Akarlak. jobban mint gondolnád
-Akkor? -vágok a szavába
-Csak.. nem így. Nem most. Jane azt akarom, hogy tökéletes legyen, hogy megmaradjon -Feláll és sétálgatni kezd a szobába nézi az asztalom feletti képeket majd elidőzve egyen sóhajtva meg rázza a fejét. -Ez a Max fura egy srác.
-Fejezzétek már be az istenit! -Fakadok ki - Értem én. Nem bírjátok egymást. Te menő fiú vagy ő inkább fura. De hozzám tartozik a barátom és kérlek szépen ne akarj meg változtatni mert az nem én lennék. Érted?
-Baba.. nyugi minden oké -szoros ölelésbe fog. Szeretem Jacket. Szeretnem kell Jacket így lessz a legjobb mindenkinek. Végre ha csak látszatra is anya tökéletes lánya lehetek aki mellett a tökéletes él sportoló helyes fiú van akiért a lányok epekednek a suliban. A suliban ahol nem fogják megérteni hogy a nagy Jacob Smith miért állt le egy olyan füves senkivel mint én.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése